HTML

szentföldön jártam

2010 tavaszán keresztény zarándoklaton vettem részt Szentföldön. Az ott látott, érzett élményeimet szeretném leirni.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Az úgy kezdődött, hogy:

2010.06.16. 11:47 szentföldön jártam

60. születésnapomra, a Picilányomtól egy Szentföldi utat kaptam ajándékba. Tudta, hogy titkos vágyam, egyszer rálépni a Szentföldre, ahol Jézus valaha -  úgy kétezer évvel ezelőtt- született, élt, tanított, szenvedett és érettünk megfeszítetett.

Sohasem gondoltam, hogy én valaha is ráléphetek erre a földre.

A Mária rádió frekvenciáját kb. féléve találtam meg. Csepi, a kecskeméti zarándoktársam, (akivel 2008. nyarán együtt indultunk Szent Jakab zarándokútjára, az El-Caminóra)  hivta fel rá a figyelmemet. Ott hirdették meg a zarándokutat, 2009. karácsonya környékén. A 2009-es esztendő nagyon sok szomorúságot, szenvedést, viszályt hozott családunkra. Nagyon-nagyon örültem, ennek az éltető reménysugárnak, hogy elmehetek, letehetem a terhemet Jézus szent földjén.  Hálás vagyok érte egyetlen Picilányomnak, mig élek.

Már szinte az utolsó helyek voltak szabadon, amikor befizettem az utat. Zuhogó esőben, bőrig ázva mentem el és értem haza, de boldog voltam, hogy Ipoly atya vezetésével indulhatok (50 fővel) a zarándokútra. Velem jött még a férjem nagybátyjának felesége Gerti, aki egyben gyermekeim és az én keresztszülőm is. Ez igy igen furcsán hangzik tudom. Én református családban nőttem fel az alföld közepén.  Szüleim, keresztelésem előtt valamint összekaptak leendő keresztszüleimmel és igy a keresztelő elmaradt. Én "pogány" maradtam. Ennek ellenére, jártam hittanra és a református egyház szertartásai szerint bérmálkoztam is. Amikor azonban a Picilányom esküvője közeledett, mivel Ő  és a fiam is csak névadózva lett születésekor, a nagy szocializmusban, igy 2003 tavaszán együtt keresztelkedtünk meg kislányommal.

Az út előtt a budapesti  XI. ker. Szent Imre templomban találkoztunk a csoporttal és Ipoly atya tájékoztatót tartott a zarándoklatról. Örültem, hogy még két másik   fiatal (világi)pap is a csoporttal indul.

Az indulás ideje: 2010. április 29.

Igyekeztem minél több ismeretet megszerezni Izraelről. Volt munkahelyem, ebben az időben szervezett a Zsinagógóba látogatást, aminek módfelett örültem.  Bár előzőleg is jártam már a Zsinagógába, most mégis más szemmel néztem és láttam. Nagyon szinpatikus fiatal zsidó lány és fiú vezetett bennünket végig a Zsinagógán, fantasztikus idegenvezetőnek bizonyultak,  sok új és számomra eddig  ismeretlen dologgal szembesültem.

Megnéztem 2009 őszén, (vagy tavaszán?)  a Szentföld kincsei kiállitást, amely csalódást okozott nekem. Sokkal többet vártam tőle, igy most nagy várakozással készültem a szentföldi zarándoklatra, hogy szembesüljek a valósággal, a történelemmel...

 Végre eljött az indulás ideje:

 

Az utazás napja április 29. csütörtök. Este három órával előbb már kinn kellett lennünk a reptéren, a biztonsági óvintézkedések miatt.  Legnagyobb meglepetésemre a biztonsági emberek között azt a vöröshajú zsidó fiút fedeztem fel, aki a Zsinagógában idegenvezetett. 11.40 órakor szálltunk be az izraeli reülőgépbe, bár a gép csak 00.30 órakor indult.  Mnden rendben ment, semmi konfliktus nem volt. Tel-Avivba 30-án érkeztünk a kora hajnali órákban, péntekre virradóra. Gyakorlatilag ez számitott az első napunknak.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://szentfoldesen.blog.hu/api/trackback/id/tr22085834

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.