Május 02. vasárnap
Reggeli után a csomagjaink rendben landoltak a busz csomagtartójába, a szervezés ismét tökéletes volt. Mai programunk: Názáret, Angyali Üdvözlet Bazilika, Szentmise, Szent József háza, Kána, Gideon forrása. Egyszuszra sűrűnek tűnik, de mi fáradhatatlanok vagyunk. A buszon imádkozással kezdtük a napot, a fiatal Zoltán atya olvasott fel néhány szentírást a bibliából a mai napunkhoz kapcsolódva.
Kána: Jézus első csodája. .Jézus és tanítványai is hivatalosak voltak a kánai menyegzőre..... Mária, Jézus anyja, látta, hogy a bor elfogyott, szólt Jézusnak, nincs boruk. Jézus így válaszolt:
„Mi közöm nékem te hozzád, óh asszony? Nem jött még el az én órám!”
„Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. Monda nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. Amint pedig megizlelé a násznagy a borrá lett vizet és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala) szólitá a násznagy a vőlegényt. És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkora tartottad.
„Ezt az első jelt a galileai Kánába tevé Jézus és megmutatá az ő dicsőségét: és hívének benne az ő tanítványai.”(János 2:11)
„Azután leméne Kapernaumba ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai és ott maradának néhány napig.” Belegondolni is sok, mekkora távolságokat tett meg Jézus egyik városból a másikba érve, mindezt gyalogosan.. Kánába bennünket is borral kínáltak, furcsa íze volt, én valami édes szirupos borhoz hasonlítanám, semmiképpen nem a mi egri bikavérünkhöz. Azért hoztam a szeretteimnek néhány kis üveggel kóstolónak a kánai borból. Názáretbe érve, az Angyali Üdvözlet Templomával szemben volt a Szent József templom, ma itt volt a mise. A templom azon barlang fölé épült, amelyet József, mint műhelyt használt, de más hagyomány szerint itt élt és ez a barlang volt otthona a Szent Családnak. Zsuzsa mesélte, hogy a hatalmas barlangot gabonatárolóként is használták. Én azt gondoltam, egy ács, nem barlangban, hanem valami egyszerű házban élt, most, hogy szembesültem a történelemmel igen megrázott a gondolat, hogy itt élte le gyermekkorát Jézus. Ott, ezt a tényt azt hiszem fel sem tudtam fogni. Most, hogy ezeket, a sorokat írom, úgy érzem valami nagyon különlegesben volt részem, amit szavakba önteni ma sem tudok. (Ezek a dolgok azért történtek meg velem, talán… remélem… bízom benne.,,, engem is a bárányai, közé sorol Jézus.) Délután elvitt minket Zsuzsa még egy csodálatos helyre a Gilboa-hegyekkel körülölelt Gideon forráshoz, ahol 2 óra fürdési lehetőségünk volt a természetes tóban, melynek vize
Ezek az emberek ma is a nomád életüket élik, persze azért parabola antennát és a mobiltelefont már ismerik. Majd megpillanthattuk a Holt-tengert. Fantasztikus volt látni. Túloldalt már Jordánia, rózsaszín hegyeivel, amelyet visszatükrözött a nap, a Holt- tenger vizén. Csodás látvány volt, és még nem volt vége a napnak…. Jött Jeruzsálem……ahogy elénk tárult. Zsuzsa mindenkit megkért, mindenki csukja be a szemét, és csak akkor nyissa ki, ha ő szólni fog. Igen….Jeruzsálem, a fehér Jeruzsálem, arany kupoláival….. !!!!! Ismét meghatódtam, ám ez nem csak a látvány, hanem maga a tudat, vagy inkább az érzés, hogy láthatom a „szent várost”, az arany Jeruzsálemet, Dávid városát, Jézus szenvedéseinek városát…..ez a város, amelyet a világon minden néven ismernek. Elfoglaltuk a szállást, megvacsoráztunk és még nem volt elég a mai napból, éjszakai Jeruzsálemet mentünk megnézni…… Nem tudom már ragozni az élményeket,, amellyel találkoztunk….. a siratófal…..a zsidónegyed…. a művész-negyeden tett késő esti séta….. bőven éjfél elmúlt, mire ágybakerültünk, de a rengeteg élménytől, ami a mai napon ért, alig jött álom a szememre..