HTML

szentföldön jártam

2010 tavaszán keresztény zarándoklaton vettem részt Szentföldön. Az ott látott, érzett élményeimet szeretném leirni.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

Hetedik nap

2010.06.16. 14:58 szentföldön jártam

 

Május 6 csütörtök

Ein-Karem, Zakariás és Erzsébet háza, Szentmise, Emmaus, Trapista kolostor és templom Jaffa, Simon háza, piac,  a tenger….. Tel-Aviv…repülőtér

 

Reggeli után a bőröndöket ki kellett tenni szobánk ajtajába, a többi már szervezés dolga volt. Ahogyan az előzőeknél, most sem volt semmi gond. Ma az utolsó napunk a Szentföldön. Késő este már szeretteimmel együtt lehetek.

 

Ein Karem, közel Jeruzsálemhez. Zakariás háza, ahol Mária meglátogatta meg rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János anyját. A Látogatás Templomának belső a terében gyönyörű festmények és díszített kerámia, mozaikpadló található.  Itt tartottuk ma a misét, amely felért egy hálaadással az egész zarándokútokért   A templomot olajfák veszik körül, amely egy csodálatos kis völgyben fekszik. A tizenhetedik századi Keresztelő Szent János Temploma Szent János születési helye fölé épült.  Az első templom ezen a helyen, a bizánci korban épült, majd a keresztes lovagok újjáépítették, de később lerombolták.  A legenda szerint, mivel Erzsébet már idős volt amikor gyermeket várt, Zakariás némasági fogadalmat tett, amikor megtudta, hogy Erzsébet gyermeket vár és csak akkor szólalt meg, amikor a gyermek megszületett, melynek János lett a neve. Ahogy kiértünk a városból egy olajfákkal körülölelt ligetben  álltunk meg. Zsuzsa elmondta, Jézus halála után a tanítványok ezen az úton mentek ki a városból, az úton csatlakozott hozzájuk Jézus, de ők nem ismerték fel… beszélgettek és este vacsorára is velük maradt, az idegen megtörte a kenyeret és feléjük nyújtatta….. egyetek ebből mindannyian, mert ez az én testem……… a tanítványok csak ekkor ismerték fel Jézust, ekkor nyílt meg a szemük a látásra.

 

Gábor atya és néhány önként jelentkező a csoportból, rögtönözve eljátszották ezt a bibliai jelenetet, modern formában.

 

Ez volt az utolsó szent helyünk. Zsuzsa megajándékozott bennünket a Jeruzsálemi Zarándok oklevéllel, melyet Jeruzsálem polgármestere irt alá. Megható percek voltak…..

 

Innen a Trapista kolostorhoz mentünk, ahol megismerkedhettünk Zsuzsa elmondása alapján a szerzetesek életével. 18 szerzetes él itt és teljesen önellátók… A kolostort a bencés rendek alapították, nagyon puritán egyszerű a templomuk, semmi emberábrázolás nincs a falakon. Maguk művelik a földet, termelik meg a zöldséget és a bort. Igen jó minőségű boruk van, melyet exportálnak is Olivaolajat is maguk készítik.. Csodálatos a kolostor ahol a szerzetesek élnek némasági fogadalmukkal. Ezt nem szó szerint kell érteni, a munkához szükséges kapcsolatokban beszélnek, és az esti imádságoknál, de semmi felesleges szó nem hagyja el ajkukat. A kertjük csodaszép, tele gyönyörű virágokkal.

 

Lassan indultak Tel-Aviv felé…… a modern nagyváros a Földközi-tenger partján Izrael fontos gazdasági és pénzügyi központja, egybeépült az ókori eredetű Jaffa kikötővárossal. Sajnos az ókori Jaffából nagyon kevés épület maradt meg.  Átmentünk a régi városon, láttuk Simon házát és megláttuk a földközi tengert…… csodálatos érzés volt. Besétáltunk a piacra és itt Zsuzsa 3 óra szabadidőt adott, piacozni.

 

Mi Gertivel csak átsétáltunk a piacon, úgy döntöttünk inkább a tengerpartot választjuk, ami rövid sétával elérhető. Csodás napsütés volt, vágytam a csend után, a tenger illata után. Útközben megnéztünk egy mecsetet, ahol meglepően kedvesen fogadtak, amikor megkérdeztünk bemehetünk-e. Velünk tartott még Bea a pécsi zarándoktársunk is. Rövid séta után kiértünk a tengerpartra…… fantasztikus érzés volt. …. Imádom a vizet…a tengert, itt újra olyan érzésem volt, mint amikor caminós zarándokutam végén, Muxia partján megpillantottam az óceánt.   A tenger hullámzott, és csodaszép, olyan, de olyan kék!!!  A napfény csillogott a habokon, a lelkemet békesség és boldogság hulláma járta át. Hoztam valamit erre a Szentföldre…… itt hagyok valamit…… és elviszek valamit….. és ez a valami most itt van a lelkembe......... még nem tudom szavakba önteni, és talán még sokáig nem fogom tudni….   A parton végig padok és virágok. Mindhármam egy-egy külön padra ültünk, hogy egymást ne zavarjuk. Sokáig élveztük a tenger lágy fuvallatát, simogatását, a napfényt, a csendet. Búcsúznunk kellett, várt a gépünk, amely szeretteinkhez repít, és mi búcsúztunk., csöndben imádkoztunk, egymás kezét megfogva, elénekeltük a Miatyánkot…. Majd, megköszönve a Teremtő Istennek, mindazt, amit adott nekünk Szentföldi utunkon. 

 

Innem utunk már egyenesen a repülőtérre vitt.... néhány óra és újra szeretteink között lehettünk. 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://szentfoldesen.blog.hu/api/trackback/id/tr832086378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.