HTML

szentföldön jártam

2010 tavaszán keresztény zarándoklaton vettem részt Szentföldön. Az ott látott, érzett élményeimet szeretném leirni.

Friss topikok

Linkblog

Archívum

és néhány foto.....

2010.06.17. 18:22 szentföldön jártam

Szólj hozzá!

Utószó

2010.06.16. 15:07 szentföldön jártam

 

 

 

Útinaplóm megírásához sok segítséget adott a Szentföld könyv, amit a Zsuzsától vettem,  különben, nagyon nehéz lett volna a 7 nap sok-sok élményét, papírra vetnem.  Ma is ott tartok még, hogy elég egy szó, egy esőcsepp, egy virágszirom, újra és újra a Szentföld bűvöletében élek…….. ha a szél megérinti arcomat… újra feltör lelkemben a sivatag érzése….a Getszemáné  kert, a halászbárka, a  az ott töltött percek érzése.

 

Köszönöm Zsuzsának azt a sok szép élményt, melyet segitségével átélhettem, köszönöm Ipoly, Zoltán és Gábor atyának a zarándokúton nekünk ajándékozott lelki municiókat. Örülök, hogy egy  keresztény csoporttal  járhattam végig a zarándokutamat, sok kedves embert megismerhettem, akik hasonlóképpen  gondolkodnak mint én.  

 

Végül:

 

Köszönöm Neked én egyetlen Picilányom, hogy mindezt az élményt a Te ajándékodként  megélhettem!

 

Bizom benne, hogy a Teremtő Isten mindig velünk lesz, védi,  óvja családunk egységét, békejét

és az önzetlen szeretet,  amelyből Jézus példát mutatot nekünk, ezekkel a szavakkal:

 

"Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a  mint én szeretlek titeket, úgy szeressétek ti is egymást."

 

 soha nem fogy el szivünkből.

Amen.

 

 

   

Szólj hozzá!

Hetedik nap

2010.06.16. 14:58 szentföldön jártam

 

Május 6 csütörtök

Ein-Karem, Zakariás és Erzsébet háza, Szentmise, Emmaus, Trapista kolostor és templom Jaffa, Simon háza, piac,  a tenger….. Tel-Aviv…repülőtér

 

Reggeli után a bőröndöket ki kellett tenni szobánk ajtajába, a többi már szervezés dolga volt. Ahogyan az előzőeknél, most sem volt semmi gond. Ma az utolsó napunk a Szentföldön. Késő este már szeretteimmel együtt lehetek.

 

Ein Karem, közel Jeruzsálemhez. Zakariás háza, ahol Mária meglátogatta meg rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János anyját. A Látogatás Templomának belső a terében gyönyörű festmények és díszített kerámia, mozaikpadló található.  Itt tartottuk ma a misét, amely felért egy hálaadással az egész zarándokútokért   A templomot olajfák veszik körül, amely egy csodálatos kis völgyben fekszik. A tizenhetedik századi Keresztelő Szent János Temploma Szent János születési helye fölé épült.  Az első templom ezen a helyen, a bizánci korban épült, majd a keresztes lovagok újjáépítették, de később lerombolták.  A legenda szerint, mivel Erzsébet már idős volt amikor gyermeket várt, Zakariás némasági fogadalmat tett, amikor megtudta, hogy Erzsébet gyermeket vár és csak akkor szólalt meg, amikor a gyermek megszületett, melynek János lett a neve. Ahogy kiértünk a városból egy olajfákkal körülölelt ligetben  álltunk meg. Zsuzsa elmondta, Jézus halála után a tanítványok ezen az úton mentek ki a városból, az úton csatlakozott hozzájuk Jézus, de ők nem ismerték fel… beszélgettek és este vacsorára is velük maradt, az idegen megtörte a kenyeret és feléjük nyújtatta….. egyetek ebből mindannyian, mert ez az én testem……… a tanítványok csak ekkor ismerték fel Jézust, ekkor nyílt meg a szemük a látásra.

 

Gábor atya és néhány önként jelentkező a csoportból, rögtönözve eljátszották ezt a bibliai jelenetet, modern formában.

 

Ez volt az utolsó szent helyünk. Zsuzsa megajándékozott bennünket a Jeruzsálemi Zarándok oklevéllel, melyet Jeruzsálem polgármestere irt alá. Megható percek voltak…..

 

Innen a Trapista kolostorhoz mentünk, ahol megismerkedhettünk Zsuzsa elmondása alapján a szerzetesek életével. 18 szerzetes él itt és teljesen önellátók… A kolostort a bencés rendek alapították, nagyon puritán egyszerű a templomuk, semmi emberábrázolás nincs a falakon. Maguk művelik a földet, termelik meg a zöldséget és a bort. Igen jó minőségű boruk van, melyet exportálnak is Olivaolajat is maguk készítik.. Csodálatos a kolostor ahol a szerzetesek élnek némasági fogadalmukkal. Ezt nem szó szerint kell érteni, a munkához szükséges kapcsolatokban beszélnek, és az esti imádságoknál, de semmi felesleges szó nem hagyja el ajkukat. A kertjük csodaszép, tele gyönyörű virágokkal.

 

Lassan indultak Tel-Aviv felé…… a modern nagyváros a Földközi-tenger partján Izrael fontos gazdasági és pénzügyi központja, egybeépült az ókori eredetű Jaffa kikötővárossal. Sajnos az ókori Jaffából nagyon kevés épület maradt meg.  Átmentünk a régi városon, láttuk Simon házát és megláttuk a földközi tengert…… csodálatos érzés volt. Besétáltunk a piacra és itt Zsuzsa 3 óra szabadidőt adott, piacozni.

 

Mi Gertivel csak átsétáltunk a piacon, úgy döntöttünk inkább a tengerpartot választjuk, ami rövid sétával elérhető. Csodás napsütés volt, vágytam a csend után, a tenger illata után. Útközben megnéztünk egy mecsetet, ahol meglepően kedvesen fogadtak, amikor megkérdeztünk bemehetünk-e. Velünk tartott még Bea a pécsi zarándoktársunk is. Rövid séta után kiértünk a tengerpartra…… fantasztikus érzés volt. …. Imádom a vizet…a tengert, itt újra olyan érzésem volt, mint amikor caminós zarándokutam végén, Muxia partján megpillantottam az óceánt.   A tenger hullámzott, és csodaszép, olyan, de olyan kék!!!  A napfény csillogott a habokon, a lelkemet békesség és boldogság hulláma járta át. Hoztam valamit erre a Szentföldre…… itt hagyok valamit…… és elviszek valamit….. és ez a valami most itt van a lelkembe......... még nem tudom szavakba önteni, és talán még sokáig nem fogom tudni….   A parton végig padok és virágok. Mindhármam egy-egy külön padra ültünk, hogy egymást ne zavarjuk. Sokáig élveztük a tenger lágy fuvallatát, simogatását, a napfényt, a csendet. Búcsúznunk kellett, várt a gépünk, amely szeretteinkhez repít, és mi búcsúztunk., csöndben imádkoztunk, egymás kezét megfogva, elénekeltük a Miatyánkot…. Majd, megköszönve a Teremtő Istennek, mindazt, amit adott nekünk Szentföldi utunkon. 

 

Innem utunk már egyenesen a repülőtérre vitt.... néhány óra és újra szeretteink között lehettünk. 

 

 

Szólj hozzá!

Hatodik nap

2010.06.16. 14:50 szentföldön jártam

 

Május 5 szerda

 

Qunram, (Kumrán)  Sivatagi ízelítő, mise a sivatagban, Hol-tengeri fürdés, Masada.

 

A szokásos reggeli hajrá után indult velünk a busz Qumran felé. Fantasztikus sivatagi táj fogadott és perzselt már a kora reggeli nap. Útközben újra találkoztunk a beduinok nomád életével, amely a bibliai időket idézi.. Zsuzsa mesélte, ők külön saját törvényeik szerint élnek, amelyek hasonlítanak Mózes törvényeihez, akit a beduinok nagyrabecsülnek és tisztelnek. Mesélt tiszta, önzetlen vendégszeretetükről. Vendégeiket a legfinomabb kecskeszőrre ültetik, tiszteletükre állataikból frissen vágnak és készítenek étket. Ma is az állattartás a fő megélhetési forrásuk, de életükbe nekik és belépett a modern világ vívmánya, a mobiltelefon és a parabola antenna, gépjármű Asszonyaik kézművességgel, művészettel foglalkoznak, ők többnyire mindig otthon vannak.    A kész tárgyakat eladják az idegenforgalomba. Kedvességüket egy fotózás alkalmából megtapasztaltam. A sivatagi útszélén megálltunk és egy alkalmas helyet választottunk reggeli misénknek. Oltár nem lévén, az atyák egy kődarabot neveztek ki és terítették meg, még virág is volt rajta, a sivatag virágja, melyet egyikőnk letépett. Gábor atya ma is megöntözte lelkemet szavaival. A sivatag megfogott, belépett a lelkembe. Mise után megkértem Ipoly atyát, adjon itt egy kevés időt, hadd fussak fel a hegyekbe. Nevetve beleegyezett, na jó csak öt perc…..  Gábor atya és még néhányan a csoportból mikor látták hova indulok, jöttek utánam.  Megmagyarázhatatlan késztetést éreztem: muszáj, hogy a talpam érezze a sivatag homokját, a kezem tapintsa a lágyan szemcsés sárga homokot, éreznem kell a sivatagi szél fuvallatát, a perzselő nap fényét…….és még valamit…..éreztem, hogy egyedűl kell pár percet eltöltenem,  Jézust  éreznem itt magam mellett, látni véltem lábnyomát, ahogy előttem halad…..ahogyan besüppedt lábam a selymes homokba, mintha a kezemet fogná, ......  futva,  velem..... Nem tudnám megfogalmazni, mit éreztem ezekben, a percekben, de nagyon-nagyon boldog voltam, sírtam és nevettem egyszerre……. 

 

Indultunk tovább… hamarosan beértünk. Qunranba, igazi kis oázis fogadott bennünket, olyan csodás virágok, amelyek csak ezeken a sivatagi sziklákon virágoznak. Ihattunk frissen facsart gyümölcslét, arcunkat megmoshattuk, a tiszta mosdókban. Elsőnek rövid filmvetítést láttunk, ami nagyon megérintett. Azt a kort hozta vissza, amikor emberek éltek itt,  a Krisztus előtti és utáni éveket. Életüket, mindennapjaikat, étkezési szokásaikat, imádkozásaikat, a szent iratokat, amelyeket állatbőrre csodálatos írással fektettek le. Kumrán több mint 2000 évvel ezelőtt a föld legmélyebb pontján a Nagy törés Völgyében egy virágzó település volt. Krisztus előtt 150 és Krisztus után 68 között az esszénusok közössége talált itt magának egy ideálisan elzárt helyett, az imádkozáshoz és elmélkedéshez. Elvonulva a város zajától, fenn egy mészkő fennsíkon, amelyről kilátás nyílik a Holt-tengerre, várakoztak az Úr eljövetelére,

Ézsiás próféta jövendölésének megfelelően:

 

„Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!”

(Ézsiás 5:4)

 

Amikor a hely romjai feltárásra kerültek, egy teljes esszénus kolostort találtak itt, hatalmas díszteremmel és étkezővel, konyhával, mosdóval, víztartályokkal, rituális fürdőkkel és egy óriási raktárral együtt, ahol az esszénusok bibliai és más szövegeket írtak át bőrre, papiruszra és vörösréz tekercsekre. Fantasztikus és megható volt mindezeket a történéseket, megjelenítve látni a filmvásznon. Amikor Titusz és a római légiók megérkeztek Jerikóba, az esszénusok elmenekültek, elrejtve tekercseiket a közeli barlangokba. A sivatag megőrizte e titkokat.   Ezen a helyen 1946-ben két pásztorfiú, akik elkóborolt kecskéiket keresték, egyik barlang mélyén bukkantak rá a híres „holttengeri tekercsekre”, melyet egy kőkorsóba rejtve őrzött a barlang több mint kétezeréven át.  A tekercseket összevágták és a piacon régiségként, árulták, majd amikor igazi értéküket felfedezték, az Izrael állam mindent megtett, hogy a tekercseket a világ minden tájáról egybegyűjtsék és összerakják. Ma már ezek a tekercsek izraeli állam tulajdonában vannak legtöbbjük a Könyv Szentélyében található a jeruzsálemi Izraeli Múzeumban.   A tekercsek felfedezése óriási hatással volt a keresztény világra, mivel azok a kereszténység születésének idejében íródtak. Körbejártuk a vár romjait, a kétezeréves köveket, megcsodáltuk kézművességüket, a kőkorsókat, szobáikat, melyekben a színek tökéletesen megmaradtak, lágy meleg színeket használtak sárga, piros, zöld, barna és ezek árnyalatait. Láttuk a szobáikat, rituális fürdőhelyeiket, és a hatalmas víztárolójukat, amelyben a vizet a vár tövében összegyűjtve, állati erővel, teve és szamárháton hordták fel. Utunk folytatása a Holt-tenger, ahol két órát lebeghettünk a langyos sós vízben.  Ezen a részen sajnos nem volt iszap, amivel fájós vállamat bekenhettem volna, de éreztem (20 percnél többet nem szabadott egyszerre a vízben tölteni) enyhült a fájdalom a vállamba, könnyebben tudtam mozgatni. Vásárolhatunk itt a Holt tenger híres Ahava termékeiből, mely lehetőséggel mindnyájan éltünk, igen sok kozmetikai terméket vásároltunk.  A délután hátralévő részét is csodálatos élménnyel töltöttük meg. Zsuzsa elvitt minket Masádába. Lanovkával mentünk  fel az erődítménybe.   Hát ez valami fantasztikus, a sivatag közepén 450 m. magasságban a Holt tenger szint felett. Az erődítményt Nagy Heródes építette és erősítette meg. Ezt a helyet nagyon nehéz volt megközelíteni, az egyedül odavezető út a keskeny Kígyóösvény volt, amely a hegy keleti részen kígyózott felfelé.  Zsuzsa mesélte:  az erődítmény stratégiai hely volt, ma a világörökség része. Itt történt, hogy az a néhány száz túlélő zsidó hazafi, akik részt vettek a rómaiak elleni zsidó felkelésben i.sz. 70-ben, amikor Jeruzsálem és a két másik erőd Heródion és Macharu elesett, Masada  volt a zsidók utolsó bástyája. A zelóták Eliézer Ben Jáir vezetésével három éven keresztül ellenálltak a rómaiaknak. Miután rájöttek, hogy az erődöt tovább nem tudják tartani a római túlerővel szemben, -ekkor már csak 967-en voltak- elhatározták, hogy inkább az öngyilkosságot választják, jobb szabad emberként meghalni, semhogy a rómaiak rabszolgaságába élni. A férfiak megölték asszonyaikat és gyerekeiket, majd sorsot húztak, ki, kit fog megölni. Nevüket cserép és anyag edényekre írták. Azonban volt néhány férfi a zsidók között, aki elbujtatta asszonyát és gyermekét, szám szerint 17-en élték túl ezen eseményeket.

Az asszonyok mesélték el a rómaiaknak, hogy mi történt.. A rómaiak, csak a meghalt zsidók tetemét találtak az erődítményben és a csendet……mely mindezt körülvette. A rómaiakban olyan mély tiszteletet ébresztett a zsidók öngyilkossága, hogy nem foglalták el az erődítményt, elhagyták a hegyet és hosszú évszázadokon keresztül senki sem merészkedett az erődítményben, csak a halott zsidók, büszke lelke él tovább ma is, a legendákkal együtt.    1970-es években tárták fel az erődöt. A zelóták utolsó napjait idéző megható emléktárgyak – a felirattal ellátott cserépdarabok, amelyekkel sorsot húztak, a rongyos öltözékek, a szandálok és a nők hajfonatai- az Izrael Múzeumban vannak kiállítva. A zsidó férfiak és nők, katonai eskütétel után sokan eljönnek őseik hősi helyére, hogy tisztelegjenek emlékük előtt. Masada a zsidó szabadságvágy és a hősiesség jelképe, az áldozatkészség, a zsidó öntudat, az erő, a megszabadulás, a lázadás, a katonai lelemény szimbóluma. Masadánál tesznek fogadalmat ma is az izraeli hadsereg speciális egységének katonái ezekkel a szavakkal:  „Masada nem eshet el soha többé!”

 

Borzalmasam megrázott a zsidók hősi története. Megértettem Zsuzsát, amikor nem tudott meghatottság nélkül mesélni ősei hősiességéről. Míg végignéztük a hatalmas erődítményt, melynek falait Heródes építette, templomukat a falak között, imádkozási helyeiket, a lakó és fürdőhelyeiket…. nem tudtam szabadulni a történet hatása alól.

 

Hazafelé a buszon csöndes imádkozás,. mindannyiunknak volt mit feldolgozni a mai napból.

 

 

Szólj hozzá!

Ötödik nap

2010.06.16. 14:47 szentföldön jártam

 

Május 04. kedd

 

Betlehem, Születés barlangja, Szentmise, Sz. Jeromos barlangja, Vissza Jeruzsálembe, a Szent Sir Templomát ma nézzük meg, Szabadidő a jeruzsálemi piactérén….

Reggel újra korán indultunk.

 

Azt még nem említettem, hogy a tiberiási szállodánkat a Jeruzsálemihez képest legalább 1 csillaggal többre díjaznám. Megvolt ugyan minden, amire szükségünk volt, hiszen csak aludni jöttünk, no meg a reggeli és vacsora is a szállodába volt.  Tibériásba kedvesebb, vendégszeretőbb emberekkel találkoztunk, bár ehhez kétségtelenül hozzájárult, maga az a tény, hogy Jeruzsálembe vagyunk, itt jóval nagyobb az idegenforgalom, vendéglátóink azt sem tudták, hol a fejük a kiszolgálásnál, és a vacsora, illetve reggeli választék is jobb volt Tibériásba. Bár itt sem volt okunk panaszra. Ezt csak úgy mellékelésen jegyeztem meg. Zsuzsa elmondta az úton, hogy nem tud velünk jönni Betlehembe, mivel az már palesztin fennhatóság alá tartozik, és nem szeretne kockáztatni. Így a buszsöförrrel együtt, aki nagyon rendes volt, mielőtt beértünk Betlehembe a határ előtt váltottak arab idegenvezetőt és söfört kaptunk.

 

A Izrael-palesztin határ egy magas kerítéssel volt végigbarikádozva.  A határnál egy fegyveres katona  felszállt a buszra, belenézett  útlevelünkbe, simán mehettünk tovább.  Elég sokat kellett várakoznunk, amíg a Születés Templomába, illetve a születés barlangjába bemehettünk.  A Születés Bazilikájában, négy sor tizenkét barna betlehemi kőoszlopon áll.  Az oszlopok ma is fantasztikusak. A templom ma a görög ortodox, a latin és örmény felekezetek fennhatósága alatt áll. Így nem csodálkoztunk, azon a sok csicsán, ami bennünket fogadott, amire Zsuzsa előre felkészített bennünket. A barlang, ahol Jézus született, szenthelyként volt tisztelve. Erre a helyre is templom épült, az első, a barlang felett a negyedik században, a bizánci császár Konstantin és anyja Heléna császárné kezdeményezésére épült.  A nyolcszögletű oltár, amelyet ők emeltettek, még mindig megvan és ugyanazon a helyen áll. Ezt a templomot részben lerombolták a szamariátusok. A jelenlegi templomot Jusztinianusz építette 530-ban. Kívülről a templom egy erődítményhez hasonlít. Az eredeti bejáratát befalazták, és alacsony, keskeny bejárattal helyettesítették, hogy megvédjék a templomot a mohamedán hódítóktól, hogy azok lóháton ne jöhessenek be a templomba. A legtöbb templom a perzsa megszállás alatt elpusztult, de a Születés Templomát megkímélték, mivel a homlokzaton perzsa öltözékű férfiak ábrázolását találták meg.  Valószínű, a három bölcsét, akik ajándékot hoztak az újszülött Jézusnak és Máriának. A falakon a mozaikok most is szépek. Jézus születésének helyét egy szűk barlangban ma egy csillag jelöli. Ide csak egyenként és néhány másodpercre letetett bemenni, illetve bemászni. Toltak elől, toltak hátul….. tömeg és hangzavar ….. így tudnám leírni azt a néhány másodpercet, melyet a születésbarlangjában töltöttem. Míg a csoportra várakoztam, csendben leültem a templom egyik csücskében, próbáltam a hely szellemét megidézni, imádkoztam. Utána a Szent Katalin Templomot tekintettük meg, ahol hasonló tömeggel kellett küzdenünk, hogy valamit lássunk, de ez már valamivel csendesebb volt. Megnéztük Szent Jeromos barlangját is. Utunkat a Pásztorok mezején folytattuk, ahol szabadtéri mise  volt, nagyon mély, a mai napunkhoz kapcsolódó "vesédig ható" misében volt részünk.  Még egy kis vásárlás is belefért, a Pásztorok mezeje melletti szupermarkettbe. 

 

 Majd vissza Jeruzsálembe: most néztük még meg a Szent Sir templomot:

 

A templomot Constantinus császár építette i.sz. 325-ben. Jézus sírját, Heléna császárné, Constantin anyja kutattatta fel, miután látomása volt. A templomot sokszor lerombolták, majd 1149-ben Jeruzsálem elfoglalása után a keresztesek építették újra, amely ma is áll. Itt megtaláljuk Jézus sírját és a keresztrefeszités helyszínét is. Jézus idejében ez a hely a városfalakon kívül helyezkedett el, hiszen tudjuk az írásokból, hogy a zsidó hagyományok tiltották a kivégzést és a temetkezést a városfalakon belül. Jézus keresztrefeszitésének hitelességét egy régészeti lelet is bizonyítja, melyet ezen a helyen találtak meg, a lelet Jézus idejére tehető, a keresztre feszített ember bokái vasszögekkel vannak átszúrva. (Csak azon töprengek, ha Jézus feltámadt, a tanítványok csak üres sírt találtak, akkor a vasszögekkel átszúrt emberi csont hogyan került oda? Szerettem volna ezt megkérdezni az atyáktól, de annyi élmény, látnivaló között, nem került rá sor.) Ami itt engem igazán megérintett, az a tizenharmadik stáció. Egy oltárkő jelöli azt a helyet, ahol Jézust levették a keresztről erre a kenetkőre, fektették, megkenték testét mirhagyanta áloé és aromatikus olajok keverékével, hogy előkészítsék a temetésre. Amikor tenyeremmel végigsimogattam a követ, furcsa bizsergő forróság járta át testem, amit csorgó veríték kísért. Eszemmel tudtam, ez semmiképpen nem lehetett az a kenetkő, melyre Jézust fektették. A tizennegyedik stáció a sír, sziklába vájt barlangja volt. A szentírás szavai szerint:

„És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, és elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott”.(Máté 27:59-60)

A szent szikla márvánnyal van befedve és felette feltámadást ábrázoló festmények. A sir ugyancsak egy sima a márványtáblával van fedve, amely 1555 óta áll itt.. A sir felett 42 lámpa ég éjjel-nappal, 13-13 a latin, görög ortodox és örmény egyház, valamint 4 a kopt egyház nevében. Itt minden volt……  csicsa, amit el tudsz képzelni,  tömeg, hangzavar, csak az áhítatott érzése nem adatott meg, legalábbis nekem itt nem. Sok protestáns azonban úgy vélekedik, hogy Jézus sírja a kertsírban van eltemetve, a Damaszkuszi kapun kívül. E források szerint 1867-ben egy első századbéli kéttermes, sziklába vájt sírt fedeztek fel egy víztároló sziklás tetején, melyről azt vélik, ez lehetett valamikor a Golgota hegye. A sziklák mindig itt álltak, csak senki sem figyelt rá, amikor a ciszternát kivájták, egy ősi kert maradványaira bukkantak. Aztán egy barlangban megtaláltáka sirt is, mely valószinűsithető, hogy Arimatai József készitette elő magának és a rokonainak.  A szikla tényleg olyan, mint egy emberi koponya, mesélte Zsuzsa.  Egy hosszú faragott kő, egy vájattal, olyan mint egy sir, kicsit odébb tőle meg egy kerek kő áll. A kő máshonnan való, és valamivel kisebb, mint az amelyik elzárta a barlang bejáratát.  Az eltünt a kétezer év alatt. A kerek zárókő viszont, kősinen van és mozgatható (de a nőknek akkor is túl nehéz volt). A barlang két kriptára oszlik, a belsőben egy kőágy áll. 

 János 19: 41: ezt mondja:

„Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala.”

Ma ez a kert, a keresztény meditáció központjává vált. Ezt később láttuk a busz ablakán keresztül, sajnos megállni nem tudtunk már, hogy megnézzük, csak lelassitott a söfőr. (Mit nem adtam volna érte, hogy megnézzem!!!!)  Hogy mi az igazság, talán sohasem fogjuk megtudni. Fontos ez nekünk? Igen fontos, de nem a legfontosabb. A legfontosabb az a tanítás, amit Jézus hagyott ránk tanítványai által. Nekem legalábbis, …. én így érzem. Azon is elgondolkoztam, egy és ugyanazon a napon láttuk Jézus születése és halála helyét…..  Tudom, hogy soha többbet már nem jutok el erre a helyre, mégis, ha valami csoda folytán eljutok, ezt a helyet meg kell néznem!!!  Annyi érzés kavargott bennem, a mai nap sokkolt egy kicsit, mint ahogyan a születés és a hálál pillanata is megérinti lelkünket.   

 

Jeruzsálemi piacon átsétálva,  sokan vásároltak a csoportól, Zsuzsa adott egy órát erre, megmondva, hol a találkozási pont, ahva a busz értünk jön. Bennünket Gertivel nem kapott el bennünket a piaci láz, bár érdeklődve szemléltük a piac színes forgatagát, áruikat kínáló árusok hangzavarát. Kifelé jövet, már erősen esteledett és a levegő is lehűlt. Gertinek egyik zarándoktársunk, piacon vásárolt kendőjét terítette a vállára.  A buszra várva, felerősödött a szél, örültünk, hogy megjött a buszunk.  

 

A buszon, szállásunk felé csendes imával zártuk a napot. Vacsora után még tettünk egy rövid sétát Gertivel a szálloda környékén, messzire nem merészkedtünk és túlságosan fáradtak is voltunk.

 

Szólj hozzá!

Nagyedik nap

2010.06.16. 14:41 szentföldön jártam

 

Május 3. hétfő

 

Jeruzsálem: Szentsír Bazilika, Szentmise, Menybemenetel helye, (ma mecset) Via Dolorosa , Dávid sírja, az Utolsó vacsora terme, Jézus Virágvasárnapi útja, Olajfák helye, Nemzetek temploma, Miatyánk meghirdetésének barlangja. A program zsúfolt, de mi nem pihenni jöttünk.

 

Reggeli után, ma is időben indultunk. A „buszos imádkozás” után Zsuzsa belekezdett a zsidók történetébe Dávid városa- Salamon király, Izrael kettészakadása, a babiloni fogság, a II. szentély felépítése, Nagy Sándor, a Menóra meggyújtása,  (a hanuka, fény ünnepe) a római korszak, Heródes, bizánciak, a XI..sz.-i keresztesek akik Aka kikötőjén keresztül elfoglalják Jeruzsálemet, felépítik Akót. Jeruzsálem a Júdeai- hegyek között 800 méter magasan fekszik, Izrael fővárosa négyezer éves történelme során mindhárom nagy istenhívő világvallásnak, a kereszténynek, a zsidónak és a mohamedánnak is szent városa.  Itt van a zsidók legszentebb helye a Siratófal, melyet Nyugati falnak neveznek, a keresztény Szent Sir Templom, és a mohamedán Sziklamecset.    Ez a zsidó lány, mindent tudott a gyökereiről…. és szemében csillogtak az apró kis csillagok, amikor népe történelmét mesélte nekünk. Mai misénket Ipoly, Gábor és Zoltán atya együtt celebrálták, a Dominus Flevit   (Úr könnye) templomából. A templom az olajfák hegyének lejtőjén áll. Az ablakrácson egy kereszt látható.  A templom íves ablaka, amelynek központi motívuma a kehely, egyenesen a Golgotára mutat.  Innen pazar kilátás nyílik Jeruzsálemre és Templomhegyre. Ez az a hely, ahol Jézus megsiratta Jeruzsálemet, melyet hamarosan lerombolnak. A Mennybemenetel-kupolája egy nyolcszögletű udvar közepén áll. Ma mecsetként használják, de a keresztényeknek engedélyezve van a látogatás. Jézus gyakran imádkozott itt tanítványaival, a templom erre a helyre épült, a barlang őrzi a szent helyet, ahová mi nem mehettünk le. Az írások szerint, Jézus halála után 40 nappal innen ment fel a Mennybe. A kápolnában őrzik Jézus lábnyomát.

 

Megismerkedhetünk a zsidók temetkezési hagyományaival, láttuk temetőjüket a domboldalban.  Halottaikat ma is  úgy temetik, mint  Jézus idejében. A zsidóknak szent a temető, és sohasem építkeznek, olyan helyre, ahol valaha is temető volt.   Halottaikat, miután gyolcsba tekerik, és a földbe helyezik, köveket hordanak rá, mivel itt nincs föld, majd később sírkövet raknak rá.  „Porból lettünk, porrá leszünk”. A zsidóknál ősi hagyomány volt, ha egy szegény zsidó nem tudta eltemettetni halottját, akkor a temetés összes költségét egy gazdagabb zsidó vállalta.  Most a  temetkezés  ingyenes, halottaikat minél hamarabb, lehetőleg még aznap eltemetik. Egy hetes gyászt tartanak, ez alatt a gyászoló semmit nem tesz, mindent a hozzátartozók intéznek, utána pedig csak évente egyszer – évfordulókor- mennek ki halottaikhoz, amikor is egy követ raknak a sírra.  

 

Láttuk Szűz Mária Sírjának templomát, Mária elszenderülésének helyét. A templom kétszintes, a templomból levezető lépcső alatt a kripta közepén az alvó Mária életnagyságú cseresznyefából és elefántcsontból készült fekvő szobra található. Itt látható a Mária- magyar oltár is.  Láttuk a Szent Anna templomot, Mária anyjának születési helyét. A templom közelében végzett ásatások 1871-ben két hatalmas tégla alakú medencét tártak fel, ezt nevezik a Bethesda-tónak. Itt tette Jézus az írások szerint, a nyomorék ember meggyógyításának csodáját szombati napon „ Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj!”  "És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala."  (János 5:8-9)

 

Az olajfák hegye nem minden napi látvány volt. Ma is látható egy nyolc ősöreg olajfából álló liget, amelyek állítólag már Jézus idejében is itt voltak. ( történészek szerint, ez viszont csak egy szép legenda, habár az olajfák nagyon sokig élnek, de kétezer évig mégsem.) A kertben minden színben pompázó virágok, a ferencesek gyönyörű rendben tartják és van egy fa, amelyet VI.  Pál .pápa ültetett 1964-ben.  Getszemáné kert……milyen titkokat rejtesz? Mi csak annyit tudunk rólad, Jézus ebben a kertben imádkozott tanítványaival, ebben a kertben imádkozott egyedül utolsó estéjén, mielőtt elfogták hóhérai.. Erre a helyre épült a Nemzetek temploma, melyet 12 nép adományából építettek fel. A templomot magányos imára tervezték, ahol az ember elmerenghet a történteken. A templom körül ősöreg olajfák mind-mind Jézus lépteinek nyomát idézik fel lelkemben. A közeli forgalmas út miatt nehéz elképzelni, milyen is lehetett ez a hely valójában. De próbálom elképzelni, sötétedés után, amikor csak a csillagok és a hold világit….. Vajon mit érezhetett Jézus, azon a bizonyos éjszakán, amikor magányosan fohászkodott az Atyához, remegve, verejtékben úszva, tudva, hogy elközelgett órája  (a tanítványok, mind aludtak)? Most, hogy e sorokat írom,  már dereng valami a lelkemben……ott csak átsuhant agyamon, megérintve lelkem, mélyen belopózott lelkem bugyrába ....... nem volt idő mindezekre a gondolatokra……

Láttuk Dávid sírját. Az utolsó vacsora termét, ahol Jézus utolsó estéjét töltötte tanítványaival. Megtörte a kenyeret és tanítványainak adta ”Egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, amely értetek adatik…. „  Ezután ment vissza imádkozni a Getszemáné kertbe. (Ezen a helyen jelent meg először tanítványainak Jézus, feltámadása után, lángnyelvekben )…

Végigjártuk a Via Dolorasat, a keresztutat. Erről nagyon nehéz beszélni. Nagyon vegyes érzéssekkel jártam végig. Zsuzsa előre megmondta, ne számítsatok áhítatra, itt kevésbe fogtok vele találkozni, hisz Jézus idejében is zsibvásárszerű utcákon kellett haladnia. Igaza volt, ám voltak pillanatok, amikor ki tudtam zárni a körülöttem lévő tömeget és hangzavart, csak befelé, a lelkembe néztem…. A keresztút utolsó öt stációja a Szentsír Templomban van. Mivel ma nagy volt a tömeg,  Zsuzsa úgy gondolta, ez a következő nap élménye legyen.

 

Átjöttünk a régi a zsidónegyeden, Zsuzsa ismét mesélt, volt két fal amely körbevette Jeruzsálemet, ezek időszámítás előtti és utáni falak, amire ma már sok-sok réteg rakódott, de ezek az eredeti falak. Kb. 20 m-re van alattunk. A keresztesek újították fel. Carló a római utca része, a római-Bizánc időből, térkép részlet, mozaikrészleteket látunk. Kiértünk a Sion kapuhoz, melynek jelentése. Jeruzsálemszerető. A bibliában ez a szó 137-szer szerepel. Sion hegye. A kapu tele lövésnyomokkal, 1967-ben csatolták Jeruzsálemhez, előtte Jordán terület volt. Beszélt az arany menoráról, amely a zsidók számára szent tárgy, éppenúgy, mint a Frigyláda. Az eredeti aranymenorát Heródes elvitette Rómába, ahonnan többé nem került elő.   Ma a zsidók tulajdonába csak a másolat van. A második szentély lerombolása óta (i.sz. 70-ben) a zsidók rendszeresen elzarándokolnak ide. Itt siratják a szentély pusztulását. Ide a siratófalhoz hozzák és a kövek közzé, a repedésekben teszik le írásos kívánságaikat és itt imádkoznak.

(Nemcsak a zsidók, én is elvittem és a kövek közzé gyömöszöltem Picilányom, Ági, Attila és a saját kívánságaimat. Míg az apró papírdarabkákat a kőrepedésekben helyeztem, azt éreztem, mellettem a zsidólányok a testvéreim, ők is ugyanahhoz az Istenhez imádkoznak, mint én. Lehet, hogy furcsán hangzik, de legszívesebben megöleltem volna őket,  megfogott a lányok sírása, éreztem, ők ugyanolyan tiszta szívből kérik Isten segítségét, mint én.)  Ezek az írások, ha kiesnek, mivel a repedések megtelnek, a zsidók összegyűjtik, és szent iratként tárolják őket.  Jeruzsálem óvárosát fal veszi körül, amit eredetileg Dávid király építetett, de a ma is álló fal a XVI. Századból való, hatalmas kőtömbjeit a török Szulejmán szultán építette 1539 és1545 között a római Capitolina romjaira. A fal kerülete 2,5 mérföld és magassága  a táj adottságitól változik A falnak  eredetileg nyolc kapuja volt: Az Aranykapu, a  hetedik századi  szentélyegyüttes  helyén az eredeti keleti kapujának helyén áll. Jézus ezen a kapun ment át, amikor tanítványaival együtt belépett Jeruzsálembe Virágvasárnapkor.  A kaput a kilencedik században befalazták, azóta sem bontották ki. A zsidó hit szerint, amikor eljön a megjövendölt Megváltó ezen a kapun át fog felmenni a Templom hegyre. Az Aranykapu az Olajfák hegyére, illetve a Gecsemáné-kertre néz,  ahol az irások szerint, Júdás elárulta csókjával Jézust. A Damaszkuszi kapu, ami a legszebb és legdíszesebb. Sion Kapu, Szemét Kapu, Heródes Kapuja, Szent István Kapu, melyet Oroszlános Kapunak is neveznek és Jaffa Kapuja. A”Dávid torony” –kivilágításban is- nagyon szép, Heródes  Citedellája néven is emlegetik. Nappal látni ezeket falakat megragadó, de az esti fényekben fantasztikus a látvány és az érzések, amelyeket e-falakhoz, e-kövekhez kötődött múlt, felébresztett bennem. Még egy fantasztikus élményben volt részünk a falak előtt. Katonai eskü előtti főpróbát tartottak, a zsidó fiuk 3 évig, a lányok 18 hónapig katonák Izraelben. A Zsuzsa elmondta, hogy ő is önkéntes katona és gyakran szokott szolgálatban menni, rendes fegyvere van, és rendszeresen részt vessz kiképzéseken. Szívderítő volt végignézni a főpróbát, a fiatal zsidó lányok jókedvét, mosolyát, csillogó szemükben a büszkeséget felfedezni. A főpróba végeztével a mosdóban láttam őket, hallottam boldog, vidám nevetésüket, nagyon szépek ezek a zsidó lányok. Ugyanúgy tiszteletet ébresztett bennem, mint az esti siratófal, amikor a fiatal zsidó nők (mert elkülönített falnál imádkoznak a férfiak és a nők) szívtépően zokogtak és hajladozásukban, majdnem a fejüket verték a falba. Zsuzsa  már korábban is beszélt erről,  és most már, meg is értettem, hogy ezzel a hajladozással a külvilágot zárják ki maguk körül. Volt, akinek kis doboz volt a fején, egy szalaggal átkötve, ez is az agy, a lélek koncentrációját segíti.  A mai napunkra visszagondolva, még ma sem ülepedtek le bennem a dolgok, lehet, hogy nem is a látogatás sorrendjében írtam le az átélt sok élményemet, de mentségemre legyen mondva és Zsuzsának köszönhetően túlcsordult a lelkem…… 

 

Szállásunkra tartva a buszon rövid ima és rózsafüzért imádkoztunk. Későn, és nagyon-nagyon fáradtan érkeztünk meg, de ez csak a test fáradsága volt.   

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Harmadik nap

2010.06.16. 14:39 szentföldön jártam

 

Május 02. vasárnap

Reggeli után a csomagjaink rendben landoltak a busz csomagtartójába, a szervezés ismét  tökéletes volt. Mai programunk: Názáret, Angyali Üdvözlet Bazilika, Szentmise, Szent József háza, Kána,  Gideon forrása. Egyszuszra sűrűnek tűnik, de mi fáradhatatlanok vagyunk. A buszon imádkozással kezdtük a napot, a fiatal Zoltán atya olvasott fel néhány szentírást a bibliából a mai napunkhoz kapcsolódva.

Kána: Jézus első csodája. .Jézus és tanítványai is hivatalosak voltak a kánai  menyegzőre..... Mária, Jézus anyja, látta, hogy a bor elfogyott, szólt Jézusnak, nincs  boruk.  Jézus  így válaszolt:

„Mi közöm nékem te hozzád, óh asszony? Nem jött még el az én órám!”

„Mond az  ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. Monda nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. Amint pedig megizlelé a násznagy a borrá lett vizet és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala) szólitá a násznagy a vőlegényt. És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkora tartottad. 

 

„Ezt az első jelt a galileai Kánába tevé Jézus és megmutatá az ő dicsőségét: és hívének benne az ő tanítványai.”(János 2:11)

„Azután leméne Kapernaumba ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai és ott maradának néhány napig.” Belegondolni is sok, mekkora távolságokat tett meg Jézus egyik városból a másikba érve, mindezt gyalogosan.. Kánába bennünket is borral kínáltak, furcsa íze volt, én valami édes szirupos borhoz hasonlítanám, semmiképpen nem a mi egri bikavérünkhöz.  Azért hoztam a szeretteimnek néhány kis üveggel kóstolónak a kánai borból.  Názáretbe érve, az Angyali Üdvözlet Templomával szemben volt a Szent József templom, ma itt volt a mise. A templom azon barlang fölé épült, amelyet József, mint műhelyt használt, de más hagyomány szerint itt élt és ez a barlang volt otthona a Szent Családnak. Zsuzsa mesélte, hogy a hatalmas barlangot gabonatárolóként is használták. Én azt gondoltam, egy ács, nem barlangban, hanem valami egyszerű házban élt, most, hogy szembesültem a történelemmel igen megrázott a gondolat, hogy itt élte le gyermekkorát Jézus. Ott, ezt a tényt azt hiszem fel sem tudtam fogni. Most, hogy ezeket, a sorokat írom, úgy érzem valami nagyon különlegesben volt részem, amit szavakba önteni ma sem tudok.  (Ezek a dolgok azért történtek meg velem, talán… remélem… bízom benne.,,, engem is a bárányai,  közé sorol Jézus.)  Délután elvitt minket Zsuzsa még egy csodálatos helyre a Gilboa-hegyekkel körülölelt Gideon forráshoz, ahol 2 óra fürdési lehetőségünk volt a természetes tóban, melynek vize 70 m. mély és 28 c fokos.. Frissítő felüdülés volt ez testünknek lelkünknek, csodás befejezése napunknak. A buszon, szállásunk felé menve Zsuzsa mesélt, és mesélt. Túloldalt látható a Jordán hegyek, azok kopár Jordán völgye, fantasztikus holdbéli táj, sziklák alatt pálmaligetek, a völgyekben minden mezőgazdasági terület művelve, beültetve banánültetvényekkel, datolyapálmákkal. Láttuk a buszból a Júdeai sivatagot.  Beszélt Jerikóról, a világ legrégibb városáról, ahová Ábrahám már nem jöhetett be. A 250 m-rel a tengerszint alatt elhelyezkedő Jerikó a föld legmélyebben fekvő lakott települése. A világ legrégebbi városaként tartják számon az ősi kereskedelmi és karavánutak mentén a Jordán gázlójánál létrejött települést.  A Holt-tenger északi előterében, a Jordán folyó völgyében, a folyótól 8 km-re nyugatra, Jeruzsálemtől pedig  35 km-re észak-keletre fekszik.  Jerikó ma Palesztin fennhatóság alatt áll. Források közzé épült, Kleopátra nagyon szerette ezt a várost, Heródes csak halála után kapta meg ezt a területet.  A kopár hegyeken a birkanyájakat, néhol kecskét és tevéket is láttunk, és a beduinok tákolt kunyhóit a völgyekben. 

Ezek az emberek ma is a nomád életüket élik, persze azért parabola antennát és a mobiltelefont már ismerik. Majd megpillanthattuk a Holt-tengert. Fantasztikus volt látni. Túloldalt már Jordánia, rózsaszín hegyeivel, amelyet visszatükrözött a nap, a Holt- tenger vizén. Csodás látvány volt, és még nem volt vége a napnak…. Jött Jeruzsálem……ahogy elénk tárult. Zsuzsa mindenkit megkért, mindenki csukja be a szemét, és csak akkor nyissa ki, ha ő szólni fog. Igen….Jeruzsálem,  a fehér Jeruzsálem, arany kupoláival….. !!!!!  Ismét meghatódtam, ám ez nem csak a látvány, hanem maga a tudat, vagy inkább az érzés, hogy láthatom a „szent várost”, az arany Jeruzsálemet, Dávid városát,  Jézus szenvedéseinek városát…..ez a város, amelyet a világon minden néven ismernek.  Elfoglaltuk a szállást, megvacsoráztunk és még nem volt elég a mai napból, éjszakai Jeruzsálemet mentünk megnézni…… Nem tudom már ragozni az élményeket,, amellyel találkoztunk….. a siratófal…..a zsidónegyed…. a művész-negyeden tett késő esti séta….. bőven éjfél elmúlt, mire ágybakerültünk, de a rengeteg élménytől, ami a mai napon ért, alig jött álom a szememre.. 

 

Szólj hozzá!

Második nap

2010.06.16. 14:37 szentföldön jártam

 Május 01. szombat

 

Caesarea, Haifa, Karmel-hegy, Izrael völgye,  Illés Próféta barlangja, Stella Maris templom, Carmelita kolostor,  a Jordán folyó.

Ez volt a második nap programja. Elmondani is sok, nemhogy végigjárni. De Zsuzsa mindent meg akart nekünk mutatni, ami belefért a napba.  

Haifa városa szélesen terül el a hires bibliai Kármel-hegy lankáin és lábánál. Haifa ma Izrael második legjelentősebb ipari városa, Tel-Aviv után. A haifai  látkép ékessége a Kármel-hegy,  25 km hosszan elnyúló hegytömb. Legmagasabb pontja 546 méter. Az ősidőkben a helyi pogány lakosság a Kármel-hegyet Báál isten lakhelyeként tatotta számon, a csúcson pogány kultusz maradványai találhatók. A Bahá-i templom, amely az ugynevezett Perzsa kertben áll, - fantasztikusan szép, szinte elállt a lélegzetem- ez a szentély a bahá-i hit világközpontja.A bahá-iok szerint vallásuk egyesiti magában a judaizmus, az iszlám és a kerszténység legjobb vonásait, a hit hangsulyozza az Isten egységét és az emberiség testvériségét.  A főniciaiak ugyanitt imádták Hadad istent, Vespasianus római császár ezen a helyen áldozott Jupiternek, és egy Zeusz-oltár,  és temmplom is állt itt.   A Kármel hegyet mindhárom egyistenthívő vallás hívei tisztelik. Úgy tartják hogy itt élte életét Illés próféfa, egyes barlangokról azt mondják, hogy a próféta azokban rejtőzködött.  Karmel ősi kolostorok helye is, az elsőt állitólag még a kereszténység előtti időkben alapitották a kereztény remeték elődei, a zsidó nazarénusok. Ma a sarutlan karmeliták rendjének kolostora a lgnagyobb és a leghiresebb. Ez a kolostor a XIII. századtól kezdve működik a helyen. A kolostortól nem messz áll egy épület világotótoronnyal, a bejárat fölött Madonna-szobor, ezt az együttest nevezik Stella Marisnak, a tengerészek vezérlő csillagának.   Szentmisénk itt a Stella Maris kolostorban volt.  A kolostort kivül-belül megcsodáltuk, méltán emlegetik a tenger csillaga néven.   A Karmell-hegy csodálatos látvány volt, előttünk karnyújtásnyira a Földközi tengerrel, a hegyoldalán az olajfák ma is titkokról suttogtak nekünk. Teljesen lenyűgözött a látvány. Illés prófétának a barlangját csak messziről láthattuk, a kopár hegyek gerincén több ilyen, ma is látható barlangok vannak.  Ezek a hegyek azok, ahol Jézus tanította tanítványait, és a sokaságot, akik köré gyűltek és hallgattak szavára.   Ami nagyon megfogott, az Caesara, Heródes palotája. Fantasztikus élmény volt a Földközi tenger partján ez a monumentális erődítmény a mai romjaival együtt. Jézus idejében Caesarea egy termékeny kis völgy volt, és egy folyó szelte ketté, fényűző paloták és szentélyek épültek itt. A Várost Augusztus római császár ajándékozta Heródesnek, aki hála jeléül ezt a palotát építette a császárnak. Nemcsak főváros, de nagyon jelentős kereskedelmi-kikötőváros szerepét is betöltötte. Elképzelni is észbontó, az akkori időben mit tudtak az építészek. Fantasztikus látványt nyújt a körszínház, amit ma is használnak. A színészek csak férfiak voltak, és álarcban játszottak. A palota köveit, a gránitot Olaszországból, a márványt Egyiptomból és a cédrust, Libanonból hozták. Még a WC-ék is megmaradtak, maradványai láthatóak. Az aréna hatalmas, lófuttatásra használták, Heródes találta ki az I, II. III. helyezést.   Később antiteátrummá változtatták, ahol már gladiátorok harcoltak ember-ember ellen, életre-halálra.   Láttuk a barlangot, ahol Szent Pál raboskodott, majd hazatért Rómába.

Zsuzsa kegyes volt hozzánk, adott 20 percet, hogy begázolhattunk a tenger 24 c fokos vizébe. Nagyon-nagy élmény volt, legszívesebben megmártóztam volna, úsztam volna egyet a napfénytől szikráző hűs habokban!  De ezért is hálásak voltunk. Rohantunk tovább. 

Már jócskán délután volt, amikor a Jordán folyóhoz értünk. Én sokkal nagyobbnak gondoltam a folyót.   Vize sötétzöld, most kicsit zavarosnak látszott a sok esőzéstől. A Jordán, két ország folyója. Izraelé és Jordániáé.   A  Galileai-tengertől  (más néven Kinneret-tó vagy Tiberias-tó, a  bibliában Genezáreti-tó) északra ered és a  Holt-tengerbe  torkollik, hossza 251 km. 

Ma a Jordán vizének 70-90%-a szolgál emberi fogyasztást, ami jelentősen csökkenti a folyó vízhozamát. Ettől, és a magas párolgási arány miatt a Holt tenger az izraeli oldalon egyre zsugorodik. Holt-tengeri látgatásunkkor, ezt saját szemünkkel is érzékelhettük. Keresztelő Szent János valahol ezen a helyen, a Jordán folyóban keresztelte meg Jézust. Ipoly atya rövid imát mondott, majd megújítottuk a keresztelési fogadalmunkat, kezünket a folyó vizébe érintve, keresztet vetve magunkra.  Érdekes gondolatok futottak végig agyamon. Jézus miért nem keresztelt meg senkit? Legalábbis az irásokban erről nem olvashatunk.  Furcsa érzések kavarogtak bennem, amikor a sok ázsiai és különféle nemzetiségű embereket alámeritkezve láttam a folyó vizében. Meghatott és egyben tiszteletet is ébresztett bennem. Akárhányfajta keresztény vallás lehet, de a Teremtő Isten és az Ő Fia csak egyetlenegy, bármilyen nyelven hívják és fohászkodnak hozzá. 

 

A vacsora most is fenséges volt, nagyon fáradtak voltunk, de vacsora után Ipoly atya meghívta a csoportot egy kis beszélgetésre, kit, mi indított el erre az útra…stb., A beszélgetés hosszúra nyúlt, megismerkedtünk egymással, azt hiszem itt mindenki, megmutatta egy kicsit a lelkét. Szép imádsággal zártuk az estét,, hisz holnap már Jeruzsálemben lesz szállásunk,  reggel újra 6-kor ébresztő és a csomagoknak is készen kell állni.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Az első nap

2010.06.16. 14:15 szentföldön jártam

Április 30. péntek

Tel-Avivba Zsuzsa, egy magyar származású zsidó idegenvezető fiatalasszony várt bennünket. Ő volt velünk végig a 7 nap alatt.  Nagyszerű teremtést ismerhettem meg ebben a vidám zsidó lányban, aki nemcsak emberként, de idegenvezetőként is jelesre vizsgázott a hét nap alatt és  azt hiszem mindannyian a szívünkbe zártuk őt..  Légkondis busszal mentünk Tibériásba, ahol két napig a szállásunk volt. Útközben Zsuzsa mesélt életéről, hogyan került Izraelben, családjáról, gyerekeiről, és a zsidóságról, akik egyre nagyobb számban visszatérnek ősi hazájukba. Igaz, történelmi léptékkel maga az állam még igencsak fiatal, (1947-ben lett önálló állam) ám Izrael földjének, népeinek több ezer éves történelme van. Itt ringott három világvallás bölcsője, és hatvan éve itt, a bibliai ígéret földjén találtak új hazára a holokausztot túlélő zsidók. Büszke gyökereire és itthon érzi magát Izraelben, érzi a hovatartozását, melyet saját akaratából választott. Minden szavából sugárzott a szeretet. Kiváló szervezőnek is bizonyult.  Ment minden, mint a karikacsapás, nem kellett a bőröndünket cipelni és a szálloda is remek volt, nem beszélve az étkezésről, azt hiszem ilyen bőséges választékkal, rengeteg zöldséggel és kedves emberekkel a magyar szállodákban is szívesen találkoznék. Tibériász, Galilea fővárosa 209 méterrel a tengerszint alatt helyezkedik el a Galileai-tenger délnyugati partján. I.e. 20. körül alapította Nagy Heródes fia.  Szállodánk ablakából  szép rálátás nyílt a tengerre.

Reggeli után, pihenés nélkül nekivágtunk az első csodálatos napunknak. Az időjárás kedvezett nekünk, nem volt túl meleg, 24-26 C fok kellemes napsütéssel fogadott.  Első színhelyünk a Nyolc Boldogság temploma …….csodás környezettel, pálma és olajfák, virágokkal körülölelve, karnyújtásnyira a Galilei tengertől. Elakadt a szavam, ennyi szépség láttán. Nyolcszögletű templom a nyolc erényt jelképezi, kápolnája azt a helyet, ahol Jézus elmondta a hires Hegyi Beszédet:  ”Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, ….és megnyitván száját, tanítja vala őket.” (Máté 5:1-2.)

„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.

Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak.

Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.

Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.

Boldogok az irgalmasok: mert ők irgalmasságot nyernek.

Boldogok a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.

Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.

Boldogok a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.”,

(Máté 5:3-10.)

 

Kinn a szabadban pálma-és olajfák között tartottuk az első misénket., melyet a fiatal Gábor atya vezetett. Szavai egyszerűen törtek elő, lelkem mélyéig hatoltak. Egyszerű példabeszéde, egy ember…. bemegy egy idegen ember házába, nem visz be semmit, és nem visz el semmit, csak átmegy rajta….. mégis vitt, és otthagyott ……és el is vitt valamit.    Már az első nap megérintett. Éreztem, hoztam ide valamit, hitet, szeretetet, reménységet és tudtam itt is hagyok valamit a szívemből, lelkemből és haza is viszek valamit, amit ma még nem tudtam megfogalmazni magamnak.   A Golán fennsík csodás banánültetvényei üdítő színfoltok, itt a termést valami hálófélével védik. Megnéztük Tabghát. görög jelentése, Hétforrást jelent, mivel régen hét forrás találkozott ezen a helye és ömlött a Gelileai-tengerbe. (Ma öt forrás maradt meg.)

Kenyér-és Halszaporítás templomát, a kőasztalt, ahol ez a csoda történt ma is oltárként használják. Az oltár előtt lévő mozaik a kenyereket és a halakat ábrázolja, a kereszthajóban csodálatos vízimadarakat és növényeket ábrázoló mozaikok szinte sértetlenül láthatóak. Emberábrázolás itt sehol nincs.  Majd igazi halászhajóval behajóztunk a tengerbe. Könny szökött a szemembe, amikor az árbócra felhúzták a magyar zászlót és mi elénekeltük a himnuszt, majd hálát adva a Teremtőnek könnyeinket nyelve, a Jézustól tanult imádságunkat, a Miatyánkot. Zsuzsa az idegenvezetőnk felolvasott a szentírásból:

 

„Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetnek vala: mert halászok valának. És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mivelem, hogy embereket halásszatok.

Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt.”

 

Ekkor a halászok, leállították a motort, Zsuzsa megkérte Ipoly atyát, vegye át a szót.. Ipoly atya megilletődve mondta, nem kell itt most szó, beszél a csönd. Valóban nem kellett a szó. A tenger sima volt, mint a tükör, megtört rajta a nap fénye, amely a felhőkön át zöldes, rózsaszínes árnyalatot kölcsönzött a víznek. Csönd volt, végtelen csönd és valami nagy-nagy békesség. Befelé a lelkem mélyére néztem és láttam lelki szemeimmel Jézust a halászaival. Fantasztikus volt az érzés, amely zsigereimben, mint valami meleg áramlat, szétömlött. Boldog voltam és könnyeimmel küzdöttem. Teremtő Istenem köszönöm Neked, hogy megérintettél, hogy velem (velünk)  voltál azon a kis halászbárkán.

 

Megcsodáltuk a Kaparnaumot, a zsinagóga romjait.  Kb. Krisztus után 300-ból származó fehér mészkő zsinagóga romjairól, amelyet bazilika stílusban építettek, azt tartják, hagy annak az eredeti zsinagógának a helyén áll, ahol Jézus kezdte tanításait, galileai tartózkodása alatt. Itt találkozott első tanítványaival is, itt gyógyította meg Péter anyósát és sok más csodát tett.  Itt tartotta példabeszédet a magvetőről, a konkolyról a búza között, a mustármagszemről, a földeken elrejtett kincsről és a halászhálóról. A zsinagóga maradványain, a hatalmas kőoszlopokon, mindenütt a zsidó szimbólumok, pl Dávid Csillaga, a Szent Frigyládát vivő szekérábrázolás, a menóra, sófár, de láttuk az olívabogyó-zúzó malmot, az olajprést is, amelyet liszt készítésére is használtak.. Láttuk Péter házát, melyet a bizánci oktogonális templom maradványai alatt találtak meg. Erre épült a mai új templom, amelynek közepén, elkerített fémhálón keresztül lelátni Péter egykori lakhelyére.

 

A Szent Péter Elsősege  kápolna,  (Mensa Christi- Krisztus asztala) a tengertől karnyújtásnyira áll. A fekete bazalt sziklákon jelölve az a hely, ahol Jézus harmadik alkalommal jelent meg tanítványainak, halálát követően.

 

„Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott.” Itt együtt ettek, és Jézus kinevezte Simon  Pétert Elsőségi tisztségbe (ekkor nyílt fel a tanítványok szeme és ismerték fel Jézust) ezekkel, a szavakkal:

 „Legeltesd az én bárányaimat!” (János 21:15:17).

 

A templomot a ferencesek építették 1934-ben bizánci alapokra és a sziklára, amely a padló közepéből áll ki, és amely az az „asztal” amelyen ettek.  A parton néhány kavicsot szedtem ki a vízből, amely olyan sekély volt, hogy a köveken begázolhattam. Zsebembe rejtettem, apró tárgyi emlékként…. Az első nap annyi élményt kaptunk, hogy szinte fel sem tudtuk fogni hol is járunk, mit látunk, mit érintünk az ősi kövek között.

 

A vacsora fenséges volt, majd levezetésként egy rövid esti sétára indultunk Gertivel.  Péntek lévén, sok helyen tapasztaltuk, hogy a zsidó férfiak és nők, esti imádságuk után az utcán vidáman ünnepelnek. Sok gyerek is volt az utcán, szépen öltözve, fekete kalappal a fejükön. Meglepő volt, számomra legalábbbis úgy tünt, mintha egy szórakozó hely lett volna, ahol a fiatal zsidó fiúk hajlongva, hangosan imádkoztak, de nem együtt, hanem külön-külön egymástől függetlenül  imádkoztak. Olyan volt, mint a bábeli zűrzavar. Zsuzsa később elmondta, hogy ez természetes, ezzel a hajladozássl zárják ki a külvilágot és mélyülnek el, ki-ki saját imájában.  Az esti Tiberias gyönyörű, no és a reggeli is, a szállodánk szobájából a Golán fennsík hegyeit és a Galilei tengert láttuk.

 

Mint egy zsák, úgy zuhantunk álomba. Reggel 6-kor ébresztő!

 

  

 

 

Szólj hozzá!

Az úgy kezdődött, hogy:

2010.06.16. 11:47 szentföldön jártam

60. születésnapomra, a Picilányomtól egy Szentföldi utat kaptam ajándékba. Tudta, hogy titkos vágyam, egyszer rálépni a Szentföldre, ahol Jézus valaha -  úgy kétezer évvel ezelőtt- született, élt, tanított, szenvedett és érettünk megfeszítetett.

Sohasem gondoltam, hogy én valaha is ráléphetek erre a földre.

A Mária rádió frekvenciáját kb. féléve találtam meg. Csepi, a kecskeméti zarándoktársam, (akivel 2008. nyarán együtt indultunk Szent Jakab zarándokútjára, az El-Caminóra)  hivta fel rá a figyelmemet. Ott hirdették meg a zarándokutat, 2009. karácsonya környékén. A 2009-es esztendő nagyon sok szomorúságot, szenvedést, viszályt hozott családunkra. Nagyon-nagyon örültem, ennek az éltető reménysugárnak, hogy elmehetek, letehetem a terhemet Jézus szent földjén.  Hálás vagyok érte egyetlen Picilányomnak, mig élek.

Már szinte az utolsó helyek voltak szabadon, amikor befizettem az utat. Zuhogó esőben, bőrig ázva mentem el és értem haza, de boldog voltam, hogy Ipoly atya vezetésével indulhatok (50 fővel) a zarándokútra. Velem jött még a férjem nagybátyjának felesége Gerti, aki egyben gyermekeim és az én keresztszülőm is. Ez igy igen furcsán hangzik tudom. Én református családban nőttem fel az alföld közepén.  Szüleim, keresztelésem előtt valamint összekaptak leendő keresztszüleimmel és igy a keresztelő elmaradt. Én "pogány" maradtam. Ennek ellenére, jártam hittanra és a református egyház szertartásai szerint bérmálkoztam is. Amikor azonban a Picilányom esküvője közeledett, mivel Ő  és a fiam is csak névadózva lett születésekor, a nagy szocializmusban, igy 2003 tavaszán együtt keresztelkedtünk meg kislányommal.

Az út előtt a budapesti  XI. ker. Szent Imre templomban találkoztunk a csoporttal és Ipoly atya tájékoztatót tartott a zarándoklatról. Örültem, hogy még két másik   fiatal (világi)pap is a csoporttal indul.

Az indulás ideje: 2010. április 29.

Igyekeztem minél több ismeretet megszerezni Izraelről. Volt munkahelyem, ebben az időben szervezett a Zsinagógóba látogatást, aminek módfelett örültem.  Bár előzőleg is jártam már a Zsinagógába, most mégis más szemmel néztem és láttam. Nagyon szinpatikus fiatal zsidó lány és fiú vezetett bennünket végig a Zsinagógán, fantasztikus idegenvezetőnek bizonyultak,  sok új és számomra eddig  ismeretlen dologgal szembesültem.

Megnéztem 2009 őszén, (vagy tavaszán?)  a Szentföld kincsei kiállitást, amely csalódást okozott nekem. Sokkal többet vártam tőle, igy most nagy várakozással készültem a szentföldi zarándoklatra, hogy szembesüljek a valósággal, a történelemmel...

 Végre eljött az indulás ideje:

 

Az utazás napja április 29. csütörtök. Este három órával előbb már kinn kellett lennünk a reptéren, a biztonsági óvintézkedések miatt.  Legnagyobb meglepetésemre a biztonsági emberek között azt a vöröshajú zsidó fiút fedeztem fel, aki a Zsinagógában idegenvezetett. 11.40 órakor szálltunk be az izraeli reülőgépbe, bár a gép csak 00.30 órakor indult.  Mnden rendben ment, semmi konfliktus nem volt. Tel-Avivba 30-án érkeztünk a kora hajnali órákban, péntekre virradóra. Gyakorlatilag ez számitott az első napunknak.

 

 

Szólj hozzá!