Május 3. hétfő
Jeruzsálem: Szentsír Bazilika, Szentmise, Menybemenetel helye, (ma mecset) Via Dolorosa , Dávid sírja, az Utolsó vacsora terme, Jézus Virágvasárnapi útja, Olajfák helye, Nemzetek temploma, Miatyánk meghirdetésének barlangja. A program zsúfolt, de mi nem pihenni jöttünk.
Reggeli után, ma is időben indultunk. A „buszos imádkozás” után Zsuzsa belekezdett a zsidók történetébe Dávid városa- Salamon király, Izrael kettészakadása, a babiloni fogság, a II. szentély felépítése, Nagy Sándor, a Menóra meggyújtása, (a hanuka, fény ünnepe) a római korszak, Heródes, bizánciak, a XI..sz.-i keresztesek akik Aka kikötőjén keresztül elfoglalják Jeruzsálemet, felépítik Akót. Jeruzsálem a Júdeai- hegyek között
Megismerkedhetünk a zsidók temetkezési hagyományaival, láttuk temetőjüket a domboldalban. Halottaikat ma is úgy temetik, mint Jézus idejében. A zsidóknak szent a temető, és sohasem építkeznek, olyan helyre, ahol valaha is temető volt. Halottaikat, miután gyolcsba tekerik, és a földbe helyezik, köveket hordanak rá, mivel itt nincs föld, majd később sírkövet raknak rá. „Porból lettünk, porrá leszünk”. A zsidóknál ősi hagyomány volt, ha egy szegény zsidó nem tudta eltemettetni halottját, akkor a temetés összes költségét egy gazdagabb zsidó vállalta. Most a temetkezés ingyenes, halottaikat minél hamarabb, lehetőleg még aznap eltemetik. Egy hetes gyászt tartanak, ez alatt a gyászoló semmit nem tesz, mindent a hozzátartozók intéznek, utána pedig csak évente egyszer – évfordulókor- mennek ki halottaikhoz, amikor is egy követ raknak a sírra.
Láttuk Szűz Mária Sírjának templomát, Mária elszenderülésének helyét. A templom kétszintes, a templomból levezető lépcső alatt a kripta közepén az alvó Mária életnagyságú cseresznyefából és elefántcsontból készült fekvő szobra található. Itt látható a Mária- magyar oltár is. Láttuk a Szent Anna templomot, Mária anyjának születési helyét. A templom közelében végzett ásatások 1871-ben két hatalmas tégla alakú medencét tártak fel, ezt nevezik a Bethesda-tónak. Itt tette Jézus az írások szerint, a nyomorék ember meggyógyításának csodáját szombati napon „ Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat és járj!” "És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala." (János 5:8-9)
Az olajfák hegye nem minden napi látvány volt. Ma is látható egy nyolc ősöreg olajfából álló liget, amelyek állítólag már Jézus idejében is itt voltak. ( történészek szerint, ez viszont csak egy szép legenda, habár az olajfák nagyon sokig élnek, de kétezer évig mégsem.) A kertben minden színben pompázó virágok, a ferencesek gyönyörű rendben tartják és van egy fa, amelyet VI. Pál .pápa ültetett 1964-ben. Getszemáné kert……milyen titkokat rejtesz? Mi csak annyit tudunk rólad, Jézus ebben a kertben imádkozott tanítványaival, ebben a kertben imádkozott egyedül utolsó estéjén, mielőtt elfogták hóhérai.. Erre a helyre épült a Nemzetek temploma, melyet 12 nép adományából építettek fel. A templomot magányos imára tervezték, ahol az ember elmerenghet a történteken. A templom körül ősöreg olajfák mind-mind Jézus lépteinek nyomát idézik fel lelkemben. A közeli forgalmas út miatt nehéz elképzelni, milyen is lehetett ez a hely valójában. De próbálom elképzelni, sötétedés után, amikor csak a csillagok és a hold világit….. Vajon mit érezhetett Jézus, azon a bizonyos éjszakán, amikor magányosan fohászkodott az Atyához, remegve, verejtékben úszva, tudva, hogy elközelgett órája (a tanítványok, mind aludtak)? Most, hogy e sorokat írom, már dereng valami a lelkemben……ott csak átsuhant agyamon, megérintve lelkem, mélyen belopózott lelkem bugyrába ....... nem volt idő mindezekre a gondolatokra……
Láttuk Dávid sírját. Az utolsó vacsora termét, ahol Jézus utolsó estéjét töltötte tanítványaival. Megtörte a kenyeret és tanítványainak adta ”Egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, amely értetek adatik…. „ Ezután ment vissza imádkozni a Getszemáné kertbe. (Ezen a helyen jelent meg először tanítványainak Jézus, feltámadása után, lángnyelvekben )…
Végigjártuk a Via Dolorasat, a keresztutat. Erről nagyon nehéz beszélni. Nagyon vegyes érzéssekkel jártam végig. Zsuzsa előre megmondta, ne számítsatok áhítatra, itt kevésbe fogtok vele találkozni, hisz Jézus idejében is zsibvásárszerű utcákon kellett haladnia. Igaza volt, ám voltak pillanatok, amikor ki tudtam zárni a körülöttem lévő tömeget és hangzavart, csak befelé, a lelkembe néztem…. A keresztút utolsó öt stációja a Szentsír Templomban van. Mivel ma nagy volt a tömeg, Zsuzsa úgy gondolta, ez a következő nap élménye legyen.
Átjöttünk a régi a zsidónegyeden, Zsuzsa ismét mesélt, volt két fal amely körbevette Jeruzsálemet, ezek időszámítás előtti és utáni falak, amire ma már sok-sok réteg rakódott, de ezek az eredeti falak. Kb. 20 m-re van alattunk. A keresztesek újították fel. Carló a római utca része, a római-Bizánc időből, térkép részlet, mozaikrészleteket látunk. Kiértünk a Sion kapuhoz, melynek jelentése. Jeruzsálemszerető. A bibliában ez a szó 137-szer szerepel. Sion hegye. A kapu tele lövésnyomokkal, 1967-ben csatolták Jeruzsálemhez, előtte Jordán terület volt. Beszélt az arany menoráról, amely a zsidók számára szent tárgy, éppenúgy, mint a Frigyláda. Az eredeti aranymenorát Heródes elvitette Rómába, ahonnan többé nem került elő. Ma a zsidók tulajdonába csak a másolat van. A második szentély lerombolása óta (i.sz. 70-ben) a zsidók rendszeresen elzarándokolnak ide. Itt siratják a szentély pusztulását. Ide a siratófalhoz hozzák és a kövek közzé, a repedésekben teszik le írásos kívánságaikat és itt imádkoznak.
(Nemcsak a zsidók, én is elvittem és a kövek közzé gyömöszöltem Picilányom, Ági, Attila és a saját kívánságaimat. Míg az apró papírdarabkákat a kőrepedésekben helyeztem, azt éreztem, mellettem a zsidólányok a testvéreim, ők is ugyanahhoz az Istenhez imádkoznak, mint én. Lehet, hogy furcsán hangzik, de legszívesebben megöleltem volna őket, megfogott a lányok sírása, éreztem, ők ugyanolyan tiszta szívből kérik Isten segítségét, mint én.) Ezek az írások, ha kiesnek, mivel a repedések megtelnek, a zsidók összegyűjtik, és szent iratként tárolják őket. Jeruzsálem óvárosát fal veszi körül, amit eredetileg Dávid király építetett, de a ma is álló fal a XVI. Századból való, hatalmas kőtömbjeit a török Szulejmán szultán építette 1539 és1545 között a római Capitolina romjaira. A fal kerülete
Szállásunkra tartva a buszon rövid ima és rózsafüzért imádkoztunk. Későn, és nagyon-nagyon fáradtan érkeztünk meg, de ez csak a test fáradsága volt.