Május 04. kedd
Betlehem, Születés barlangja, Szentmise, Sz. Jeromos barlangja, Vissza Jeruzsálembe, a Szent Sir Templomát ma nézzük meg, Szabadidő a jeruzsálemi piactérén….
Reggel újra korán indultunk.
Azt még nem említettem, hogy a tiberiási szállodánkat a Jeruzsálemihez képest legalább 1 csillaggal többre díjaznám. Megvolt ugyan minden, amire szükségünk volt, hiszen csak aludni jöttünk, no meg a reggeli és vacsora is a szállodába volt. Tibériásba kedvesebb, vendégszeretőbb emberekkel találkoztunk, bár ehhez kétségtelenül hozzájárult, maga az a tény, hogy Jeruzsálembe vagyunk, itt jóval nagyobb az idegenforgalom, vendéglátóink azt sem tudták, hol a fejük a kiszolgálásnál, és a vacsora, illetve reggeli választék is jobb volt Tibériásba. Bár itt sem volt okunk panaszra. Ezt csak úgy mellékelésen jegyeztem meg. Zsuzsa elmondta az úton, hogy nem tud velünk jönni Betlehembe, mivel az már palesztin fennhatóság alá tartozik, és nem szeretne kockáztatni. Így a buszsöförrrel együtt, aki nagyon rendes volt, mielőtt beértünk Betlehembe a határ előtt váltottak arab idegenvezetőt és söfört kaptunk.
A Izrael-palesztin határ egy magas kerítéssel volt végigbarikádozva. A határnál egy fegyveres katona felszállt a buszra, belenézett útlevelünkbe, simán mehettünk tovább. Elég sokat kellett várakoznunk, amíg a Születés Templomába, illetve a születés barlangjába bemehettünk. A Születés Bazilikájában, négy sor tizenkét barna betlehemi kőoszlopon áll. Az oszlopok ma is fantasztikusak. A templom ma a görög ortodox, a latin és örmény felekezetek fennhatósága alatt áll. Így nem csodálkoztunk, azon a sok csicsán, ami bennünket fogadott, amire Zsuzsa előre felkészített bennünket. A barlang, ahol Jézus született, szenthelyként volt tisztelve. Erre a helyre is templom épült, az első, a barlang felett a negyedik században, a bizánci császár Konstantin és anyja Heléna császárné kezdeményezésére épült. A nyolcszögletű oltár, amelyet ők emeltettek, még mindig megvan és ugyanazon a helyen áll. Ezt a templomot részben lerombolták a szamariátusok. A jelenlegi templomot Jusztinianusz építette 530-ban. Kívülről a templom egy erődítményhez hasonlít. Az eredeti bejáratát befalazták, és alacsony, keskeny bejárattal helyettesítették, hogy megvédjék a templomot a mohamedán hódítóktól, hogy azok lóháton ne jöhessenek be a templomba. A legtöbb templom a perzsa megszállás alatt elpusztult, de a Születés Templomát megkímélték, mivel a homlokzaton perzsa öltözékű férfiak ábrázolását találták meg. Valószínű, a három bölcsét, akik ajándékot hoztak az újszülött Jézusnak és Máriának. A falakon a mozaikok most is szépek. Jézus születésének helyét egy szűk barlangban ma egy csillag jelöli. Ide csak egyenként és néhány másodpercre letetett bemenni, illetve bemászni. Toltak elől, toltak hátul….. tömeg és hangzavar ….. így tudnám leírni azt a néhány másodpercet, melyet a születésbarlangjában töltöttem. Míg a csoportra várakoztam, csendben leültem a templom egyik csücskében, próbáltam a hely szellemét megidézni, imádkoztam. Utána a Szent Katalin Templomot tekintettük meg, ahol hasonló tömeggel kellett küzdenünk, hogy valamit lássunk, de ez már valamivel csendesebb volt. Megnéztük Szent Jeromos barlangját is. Utunkat a Pásztorok mezején folytattuk, ahol szabadtéri mise volt, nagyon mély, a mai napunkhoz kapcsolódó "vesédig ható" misében volt részünk. Még egy kis vásárlás is belefért, a Pásztorok mezeje melletti szupermarkettbe.
Majd vissza Jeruzsálembe: most néztük még meg a Szent Sir templomot:
A templomot Constantinus császár építette i.sz. 325-ben. Jézus sírját, Heléna császárné, Constantin anyja kutattatta fel, miután látomása volt. A templomot sokszor lerombolták, majd 1149-ben Jeruzsálem elfoglalása után a keresztesek építették újra, amely ma is áll. Itt megtaláljuk Jézus sírját és a keresztrefeszités helyszínét is. Jézus idejében ez a hely a városfalakon kívül helyezkedett el, hiszen tudjuk az írásokból, hogy a zsidó hagyományok tiltották a kivégzést és a temetkezést a városfalakon belül. Jézus keresztrefeszitésének hitelességét egy régészeti lelet is bizonyítja, melyet ezen a helyen találtak meg, a lelet Jézus idejére tehető, a keresztre feszített ember bokái vasszögekkel vannak átszúrva. (Csak azon töprengek, ha Jézus feltámadt, a tanítványok csak üres sírt találtak, akkor a vasszögekkel átszúrt emberi csont hogyan került oda? Szerettem volna ezt megkérdezni az atyáktól, de annyi élmény, látnivaló között, nem került rá sor.) Ami itt engem igazán megérintett, az a tizenharmadik stáció. Egy oltárkő jelöli azt a helyet, ahol Jézust levették a keresztről erre a kenetkőre, fektették, megkenték testét mirhagyanta áloé és aromatikus olajok keverékével, hogy előkészítsék a temetésre. Amikor tenyeremmel végigsimogattam a követ, furcsa bizsergő forróság járta át testem, amit csorgó veríték kísért. Eszemmel tudtam, ez semmiképpen nem lehetett az a kenetkő, melyre Jézust fektették. A tizennegyedik stáció a sír, sziklába vájt barlangja volt. A szentírás szavai szerint:
„És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, és elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott”.(Máté 27:59-60)
A szent szikla márvánnyal van befedve és felette feltámadást ábrázoló festmények. A sir ugyancsak egy sima a márványtáblával van fedve, amely 1555 óta áll itt.. A sir felett 42 lámpa ég éjjel-nappal, 13-
János 19: 41: ezt mondja:
„Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, vala egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senki sem helyeztetett vala.”
Ma ez a kert, a keresztény meditáció központjává vált. Ezt később láttuk a busz ablakán keresztül, sajnos megállni nem tudtunk már, hogy megnézzük, csak lelassitott a söfőr. (Mit nem adtam volna érte, hogy megnézzem!!!!) Hogy mi az igazság, talán sohasem fogjuk megtudni. Fontos ez nekünk? Igen fontos, de nem a legfontosabb. A legfontosabb az a tanítás, amit Jézus hagyott ránk tanítványai által. Nekem legalábbis, …. én így érzem. Azon is elgondolkoztam, egy és ugyanazon a napon láttuk Jézus születése és halála helyét….. Tudom, hogy soha többbet már nem jutok el erre a helyre, mégis, ha valami csoda folytán eljutok, ezt a helyet meg kell néznem!!! Annyi érzés kavargott bennem, a mai nap sokkolt egy kicsit, mint ahogyan a születés és a hálál pillanata is megérinti lelkünket.
Jeruzsálemi piacon átsétálva, sokan vásároltak a csoportól, Zsuzsa adott egy órát erre, megmondva, hol a találkozási pont, ahva a busz értünk jön. Bennünket Gertivel nem kapott el bennünket a piaci láz, bár érdeklődve szemléltük a piac színes forgatagát, áruikat kínáló árusok hangzavarát. Kifelé jövet, már erősen esteledett és a levegő is lehűlt. Gertinek egyik zarándoktársunk, piacon vásárolt kendőjét terítette a vállára. A buszra várva, felerősödött a szél, örültünk, hogy megjött a buszunk.
A buszon, szállásunk felé csendes imával zártuk a napot. Vacsora után még tettünk egy rövid sétát Gertivel a szálloda környékén, messzire nem merészkedtünk és túlságosan fáradtak is voltunk.
